|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 2 találat | lapozás: 1-2 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Botha Géza 2007. június 26.Ritka szép tárlat a régi Marosvásárhelyről. Régen lebontott házak, átalakult utcák, megszüntetett terek. 187 képeslap, az 1890-es évektől 1944-ig Botha Géza, Csepreghy András és László Csaba Levente tárlata. Csepreghy András elmondta, hogy 1969 óta gyűjt. Először új lapokat gyűjtött, főleg európai műemlékeket ábrázolókat, van belőlük vagy nyolcezer. 1983-ban találkozott Botha Gézával, aki már akkor régi vásárhelyi képeslapokat gyűjtött, akkor kedvet kapott ő is a régi lapokhoz. Tőle pedig a fia, Csepreghy Henrik, őtőle meg az egyik barátja, László Csaba. 1992-ben volt az első tárlatuk, akkor 250 lapot állítottak ki és akkora sikere volt, hogy a Mentor Kiadó albumot adott ki az anyagból. Ezt az új tárlatot már hárman szervezték. – Csepreghy Andrásnak van egy gyűjteménye Dicsőszentmártonról is. A képeslaptörténeti beosztás szerint 1896-tól 1905-ig terjed az első periódus, amikor még a képes oldalra kellett írni, a szövegnek kis csíkot hagytak szabadon. 1905-től 1918-1919-ig tart a második periódus. A harmadik rész a két világháború közötti időszak, míg a negyedik az utolsó magyar világ 1940 és ‘44 között. /Nagy Botond: A múlt kétezer darabja. = Népújság (Marosvásárhely), jún. 26./2016. március 3.Gyűjtőszenvedélyből várostörténetMarosvásárhelyi képeslapok igézetében Múlt csütörtökön a Bernády Házban a Csepreghy András – Csepreghy Henrik szerzőpáros Volt egyszer egy város. Képeslapok igézetében című várostörténeti kordokumentum bemutatójára került sor. Sebestyén Spielmann Mihály nélkülözhetetlen, helyhez és képhez kötött hiteles munkaeszközként, kordokumentumként jellemezte a kiadványt. Káli Király István a Mentor Könyvek Kiadónál megjelent kötet fontosságát hangsúlyozta és a nyomdatechnikailag kiváló minőségű, gondosan szerkesztett könyv kiadásának göröngyös útját ismertette. Amint Csepreghy András elmondta, a jelenlegi immár a negyedik olyan várostörténeti könyv – a dicsőszentmártonival együtt –, amely apa és fia gyűjtőmunkájának eredménye. A harmincegy éve kezdődött régi képeslapok gyűjtése kétezer fölötti kollekciót eredményezett. Nagy kalandként jellemezte gyűjtőmunkájukat, melynek során kellemes élményekben és csalódásokban, anyagi megpróbáltatásokban egyaránt volt részük. Arra a kérdésre, hogy mi szükséges egy hasonló gyűjtemény kialakításához, a család türelmét, érdeklődését és fáradozását, az anyagi hátteret, illetve a szerencsét említette. Annak nevezte a Botha Gézával való találkozását is, akinek rendkívüli gyűjteménye ébresztette fel benne az olyan képeslapok megszerzésének vágyát, amelyeken a régi Marosvásárhely mindennapjait, az időközben lebontott házsorokat, illetve a város egykori lakóit örökítették meg. Bodor-híd a Maroson Gyűjteménye értékes darabjainak a Vasúti állomást, a Bodor-híd a Maroson, a Reményi- bazárt nevezte, de a főtéri nagyvásárokról készült képeslapokat is féltve őrzött kincsként tartja számon. Gyűjtőmunkáját felesége támogatta, aki érdeklődéssel követte a kollekció alakulását és akkor is szemet hunyt, ha egy-egy darabért túl magas árat fizettek. A hiányzó darabokat Henrik fia közreműködésével budapesti antikváriumokban, régiségvásárokon vagy magángyűjtőktől szerezték be. Így jutottak a Cukorgyár (1893–1894), a Baross Gábor utca (mely tévnyomatos, ugyanis magyarországi nyomdákban készült lapok feliratozása között esetenként elírás is volt), illetve az 1905-ös évszámot viselő Róm. Kat. Fiúnevelő Intézetet ábrázoló képeslapokhoz is. Amint a bemutatón elhangzott, összesen 144 személytől szereztek képeslapokat, köztük negyven levelezőpartner volt Konstancától Stuttgartig, emellett antikváriumokban, bélyegszaküzletekben, gyűjtői klubokban, régiségvásárokon, árverésen és internet révén gazdagították a gyűjteményt. A legnagyobb marosvásárhelyi kollekció 2014 januárjában összesen 2.246 darab 1945 előtti marosvásárhelyi képeslap volt a birtokukban, ebből 342 darab 1905-ös évi vagy annál korábbi kiadású, ugyanakkor tízezer újabbnak tartott képeslap a’62–’83 közötti időszakból. Az egyre ritkábban fellelhető értékes képeslapok kapcsán jelezte Csepreghy András, hogy míg a kezdetekben évente akár száz darabbal is gazdagodott a kollekciójuk, a tavaly mindössze tizenhét értékes képeslapot sikerült beszerezniük. Feltételezése szerint a legnagyobb marosvásárhelyi képeslapgyűjteményt mondhatják sajátjuknak. A bemutatott kötet képeslapjainak sorát egy főtéri részlet indítja, a Cserépfazék- árusok a főtéri sétány falombjainak árnyékában címmel, melyet a Reményi- bazár a főtér északi oldalán című követ, de megtekinthető egy 1910-es nagyvásár jelenete is a főtéren, illetve a vasútállomás a 19. század végén, vagy az 1821-ben kiadott képeslap, mely a Maroson átvezető, fából épült Bodor-hidat ábrázolja. A dr. Hints Zoltán-féle patika a főtéren, a katonai alreáliskola növendékeinek szemléje, a Kultúrpalota, a kosárdombi Bernády-palota, az egykori cukorgyár, a gőzfürdő és számtalan ritkaságnak számító városkép. A gyűjtő úgy véli, azáltal, hogy sokkal többet megtudtak városukról, annak utcáiról, épületeiről, egykori lakosairól, jelentős helyi jellegű eseményekről, lelkiekben is gazdagodtak, ugyanakkor várostörténeti anyagok és könyvek illusztrálásánál is képanyaggal segítették a szerzőket. Mint kifejtette, egyszerre több partnerrel levelezett, akikkel a cserelapok mellett érdekes, tanulságos eszmecseréket is folytattak, ugyanakkor általános ismeretekkel is gazdagodott. Gyűjtőtársai jelezték, hogy az eseményeket ábrázoló képeslapok mennyivel értékesebbek, a gondos tárolásra, a minőség megőrzésére figyelmeztették, illetve arra, hogy a postázási érdekességek, a lapokon közölt érdekes információk is emelik azok értékét. A képeslapokra írt szövegekből és a filatéliai ritkaságokból egy könyvre való gyűlt össze, melyet a Képeslapon üzen a múlt címmel adtak ki. A gyűjtőmunka során érvényes szabályok közül a jelen lévő szerző hangsúlyozta, hogy egyetlen esélyt sem szabad elszalasztani, a sikertelen próbálkozásokat el kell felejteni, az értékes, ritka lapok megérik az árukat, a cserék során áldozatokat is kell hozni, érdemes engedményeket tenni, állandó minőségi cseréket kell eszközölni a gyűjtemény javítása érdekében, a törzsgyűjteményből ellenben lehetőleg nem kell lapokat cserélni. Szer Pálosy Piroska. Népújság (Marosvásárhely) lapozás: 1-2
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
